Nyilvánvaló az, amihez nem férhet kétség, amiben egyetértünk, ami tagadhatatlan tény, bizonyosság, éppen ezért biztos támasz minden időben, életünkben, halálunkban, a halálon túl is.

Amikor mindezeket kimondjuk, azonnal feltehetjük a kérdést: mi az, ami nyilvánvaló ebben a bizonytalan világban, ahol minden jelenség, történés, alkotás sokféleképpen értékelhető?

Szinte eljutottunk már odáig, hogy ahány ember, annyi látásmód létezik. Miként beszélhetünk itt olyan nyilvánvalóságról, amelyhez kétség nem fér, amiben egyetértünk és amiben megnyugodhatunk? Létezik-e ilyen nyilvánvalóság ebben a világban, ahol eleve az a legnagyobb probléma – minden más bajunk valójában ebből fakad –, hogy van halál, van elmúlás, és odáig is ezernyi kérdés gyötörhet bennünket? Valójában arról van itt szó: létezik-e biztos pont e világban, amelybe bizonyossággal kapaszkodhatunk ez életben és ez életen túl, a hanyatlás, az összeomlás, a csalódás és az elmúlás veszélye nélkül?