A Biblia a teremtéstörténet után a bűn megjelenésének egyre elképesztőbb méreteiről beszél egészen az Ábrahámról szóló elbeszélésekig. A bűn megmérgezi az emberiséget, sőt, megfertőzi a teremtett világot is, olyannyira, hogy a szennyet, a tisztátalanságot el kell törölni, mégpedig radikálisan. Isten csak egyetlen igaz embert talál, amikor az özönvízzel elmossa mindazt, amit az emberiség produkált: a gonoszságot, a bűnt, a fertőt. Új élet kezdődik az özönvíz után. Mint ahogy a keresztség is új élet lehetőségét adja a megkeresztelt számára.

Az özönvíz gyönyörű előképe – vagy, ahogy Péter apostol mondja, „képmása” – a keresztségnek. Hiszen a felállás ugyanaz: az ember bűnös volta a kiindulópont, a tét pedig a bűnök lemosása Krisztus vére által. Az ószövetségi történetben nem csak a víz emlékeztet a keresztség sákramentumára. Nem csak meghalás a bűnnek a vízben és a feltámadás az új életre. Egy ponton már ez a korai történet is válaszul szolgál arra, miért van lehetőségünk a gyermekek megkeresztelésére. Nóé történetének van egy érdekes pontja. A Biblia csak Nóéról mondja, hogy „igaz ember volt”. Mégis, amikor Isten felszólítja, hogy építse meg a bárkát, és egyben kijelenti, hogy szövetségre lép vele, ebbe már beleérti Nóé fiait, feleségét és fiainak feleségeit.