Hémán már nagyon várta, hogy találkozzon Jésuával. Igazság szerint nem sokat törődött volna vele, hiszen sohasem találkoztak. Távoli rokonságban álltak ugyan egymással, de Hémán a saját unokatestvéreivel is olyan ritkán találkozhatott, hogy amikor nagy ritkán Názáretben jártak, eszébe sem jutott Jésua. Sokkal jobban örült annak, hogy végre újra találkozhatott nagyszüleivel, nagybátyjaival, nagynénjeivel és persze az unokatestvéreivel, mint hogy egy távoli rokon gyerekkel foglalkozzon. Jésuára csak azután figyelt fel, amikor a múlt évben az egyik vacsoránál Máriát és Józsefet a gyerekről kérdezték a szüleik. József lelkesen beszélt a fiúkról, Jakabról, Júdásról, Simonról, még a lányokat is megemlítette, hogy milyen ügyesen forgolódnak a konyhában, és hogy már a kisebbik is ügyesen hajtja a kézi malmot.

– És Jésua? – kérdezte Józsefet Gesem, Hémán apja. József egy pillanatra elhallgatott, majd elrévedő, kedves mosollyal a feleségére, Máriára nézett.

– Jésua… – kezdte elgondolkodva. – Nagyon jó gyerek. Csendes fiú, és engedelmes.

– Mindent megtesz az apjának – szólalt meg Mária, és a kezét József kezére tette. – Képzeljétek, már segít Józsefnek az ácsműhelyben, pedig alig múlt tízéves – lelkesedett Mária az anyák büszkeségével.

Nem volt ezekben a szavakban semmi különös, Táfát mégis megrovóan nézett a férjére. Hémán nem értette, miért, ám amikor elcsendesült a ház, és az anyja azt hitte, hogy mindenki alszik, Táfát fojtott hangon korholni kezdte a férjét. Persze Hémán sem aludt, és hegyezte a fülét az alvógyékényén, mert érdekes dolgokat tudott meg erről a Jésuáról.

– Hogy tehettél ilyet? – esett Táfát a férjének.

– Milyet? – kérdezett vissza az csodálkozva.

– Olyat, hogy Mária fiáról érdeklődsz! És éppen Józseftől!

– Miért? Kitől érdeklődtem volna? – vágott vissza Gesem. – Senki sem tudja, ki Jésua apja. Éppen elég bolond volt József, hogy elhitte, hogy Mária a Szentlélektől esett teherbe. Hogy az Isten a fia apja!

Hémán anyja morgott valamit az orra alatt, hogy azt azért nem lehet tudni, majd kiderül, mivé növi ki magát ez a gyerek.

– Mivé nőné ki magát? Tán azt várod, hogy Mária fia lesz a Messiás? Ugyan már! Nem lesz abból a gyerekből más, mint egy ácsmester Názáretben.

– Majd meglátjuk – válaszolta Táfát, és nem ejtettek több szót Jésuáról. Hémán oldalát viszont igencsak fúrta a kíváncsiság. Amióta az eszét tudja, mást sem hall a rabbiktól, mint hogy hamarosan eljön a Messiás, aki megszabadítja a népét a rabságból. Hémán igazság szerint nem bánta volna, ha mihamarabb megérkezik, és elzavarja a rómaiakat jó messzire. Mert az apja is megmondta, hogy az mindennek a teteje, hogy Isten népét és országát elfoglalták ezek a pogányok. Szóval tényleg jöhetne már a Messiás. És nem lenne rossz, hogyha a Messiás éppen Jésua lenne.

Nem csoda hát, hogy izgatottan várta Józsefet és családját. De amikor megérkeztek, keserűen csalódott. Mert Jésua egyáltalán nem nézett ki Messiásnak. Csak egy fiú volt, ugyanolyan, mint amilyen százszámra rohangál Jeruzsálem utcáin. Nem is foglalkozott vele többet, hiszen éppen elég dolga akadt az ünnepek alatt a zarándokok között.