Istennek tetsző böjt
Böjt első vasárnapjához érkeztünk, és a böjti időszakkal ősi gyakorlat szerint befejeződnek a vidámság, az örvendezés, a vigasság napjai. Ebben az esztendőben még mindig minden más: online farsangolásból a távolléti böjtölésbe érkeztünk. Számos helyen elmaradnak az istentiszteletek, nem terítik meg az úrasztalát.
Valóságosan tapasztaljuk, milyen az, amikor elvétetik a vőlegény, és böjtölünk (Mt 9,15). Elhalkul tehát a lárma és a zaj, a kitörni vágyó emberi érzések megnyugszanak és elcsendesednek, mert a böjt egyúttal a befelé fordulásnak, a számvetésnek, a lelki és fizikai megüresítésnek az időszaka, amely az embertől odaszánást, önmegtartoztatást követel és vár el. Ez azonban soha nem lehet öncélú, mert ennek az önmegadásnak oka és értelme van.
Régi egyházi szokás – amelyet mind a mai napig tartanak katolikus testvéreink –, hogy nagyböjt kezdőnapján, hamvazószerdán a pap a hívek fejére hamut hint, emlékeztetve arra, amit az Úristen mondott az embernek a bűneset után: „Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Móz 3,19)

Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!