Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és - értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A pasztorális lelki munka az a spirituális segítségnyújtás, amelyben mi, pszichológusok, a lelkipásztorok és a pasztorális lelkigondozást végző pszichológusok szövetségre találhatunk – állítja Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus.

Október a látás hónapja, és nem csak október 15., a fehér bot napja miatt. – Ki a látó ember? A Szentírás szerint az, aki a helyén van. Az, aki figyel, és cselekszik is aszerint, amit megláttat vele Isten Lelke. A próféták ilyen látó emberek (nábí) voltak. Az egyháznak is van prófétai küldetése. Isten népének tehát a helyén kell lennie. Sem önmagunkat, sem egymást nem tudjuk látóvá tenni. Szívvel látni azonban mindannyian tudunk Krisztus szeretete, az Ige és a Lélek által.

Száz éve iktatták be Ravasz László dunamelléki püspököt. A Dunamelléki Református Egyházkerület ünnepi közgyűlésén Balog Zoltán, a Zsinat lelkészi elnöke köszöntőjében az egykori püspökről azt mondta: az egész magyar református közösség kincse. Nem is csak a reformátusoké, hiszen már a maga korában is több későbbi egyházi és világi vezetőre mély benyomást tettek az igehirdetései.

Ecclesia semper reformari debet – az egyházat mindig reformálni kell, üzennek a mának a reformátorok. Az emberi természet átka végigkíséri az egyház életét. Az egyháznak ezért mindig vissza kell igazítania életét és tanítását ahhoz a mércéhez, amit Isten adott az ő igéjében. Ennek kimagasló példája volt a XVI. századi reformáció.

– A reformátorok is felismerték: azzal, hogy Jézus Krisztus közel jött az emberhez, megtartó szeretetének minden melegét és áldását megtapasztalhatjuk – mondta a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa programsorozata nyitóalkalmán, ünnepi istentiszteleten Steinbach József püspök, a MEÖT elnöke.

... igehirdetésekben gyakran idézzük és magyarázzuk a következő Igét: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” Pál apostol itt nem a házastársaknak ír, hanem mindenkinek, a gyülekezet tagjainak, mégis különösen érvényes ez azokra, akik egymáshoz tartoznak, családi közösségre készülnek.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Fontos az otthonosság, a befogadó környezet, hogy amikor belépek egy templomba, akkor ne üres teret lássak, hanem azt érezzem: megérkeztem, otthon vagyok. Ha valaki benyit, aki korábban még nem járt ilyen helyen, ne feszengjen, hanem könnyen megtalálja a helyét a közösségben; ehhez persze az is hozzátartozik, valaki szólítsa meg őt, beszélgessen vele – mondja Horváth Gyula belsőépítész, számos református templombelső tervezője.

Mondj jót, szólj örömhírt, keress egy igét, és figyeld a hatást, ahogy felenged a görcsbe rándult lélek! Talán éppen ez hiányzik ma leginkább a társadalomból. Olyan istenfélő, imádkozó lelkiállapot, amelyet az istentisztelet békéjében, csendjében, testvéri közösségében élhet meg az ember. Amelyben megszűnik düh és harag.

Amikor a keresztyén hit, gondolat és élettapasztalat a külvilág számára túl egyszerű, a modern fogalmak világán kívüli cselekvésre késztet bennünket, lehet, hitünk épp átsegít bennünket korunk bénítóan bonyolult fogalmi valóságán. Reformátusnak lenni több életmódnál vagy identitásnál.

A Mezőtúri Református Kollégiumban évtizede megünneplik a teremtés hetét, az ökoiskolaként működő intézményben a teremtésvédelem gondolata nem újdonság. – Mindig igyekszünk a teremtett világra vigyázni. Részt veszünk a Szeretethídon, kerékpártúrákat tartunk, kiiktatjuk az egyszer használatos műanyagokat – mondja Vecsey Katalin lelkipásztor.

Belső-Ferencváros több évszázados református múltjába kaphattak betekintést, akik részt vettek az Ars Sacra Fesztiválon tartott sétán. A református negyed történetét a Kálvin tér, a Török Pál, a Lónyay, a Kinizsi és a Ráday utca épületei által ismerhettük meg. Ezek többségét kívülről, a Kálvin téri templomot belülről is. A Bibliamúzeum időről időre fesztiváltól függetlenül is meghirdeti a programot.

Csak arra lett figyelmes, hogy hatalmas az álmélkodás, és Jésua tanítványai kosarakkal járnak körbe, hogy kenyeret és halat adjanak a népnek. Sifra vett a kenyérből, megkóstolta… Ismerős íze volt. Mintha csak az anyja sütötte volna. Csodálkozva nézett körbe. Volt ott a mezőn vagy ötezer ember. És mintha mind az ő kenyerüket enné. Azt hitte, káprázik a szeme. De nem káprázott.

A képzelet és a valóság határán egyensúlyozó cselekmény másik kontinensen zajlik. Fábián Tibor új regénye vallásos keretbe ágyazza a történetét: Roger, az ifjú amerikai misszionárius, idős paptársa életgyónásának hatására lesz kíváncsi az eredeti lakóhelyükön élő őslakosokra.

– Az embereknek óriási szükségük van Isten kegyelmére, és amikor közönnyel vagy elutasítással találkozunk, érdemes alázatosan belátnunk, az ilyen viselkedéseknek nagyon is meglehet az okuk. Mernünk kell Krisztus igazságát és szeretetét annyira komolyan venni, hogy aztán őszintén a bűneinket, hibáinkat és összetörtségünket is vállaljuk.