A thesszalonikai gyülekezet Pálé, a második missziói útján alapította. Még tovább sem indultak, az ottani zsidók felbujtották a piaci csőcseléket, és bevádolták a város vezetőinél azokat, akik az apostol igehirdetésére Jézus követői lettek. Én is eljutottam a ma Thesszalonikinek nevezett városba.

Az ókori piactér végében van egy, a görög színházakból ismert lépcsőzetes márvány nézőtér. A felirat szerint ott tartották a nyilvános bírósági tárgyalásokat és a rómaiak gladiátorviadalait is. Még láthatók a vasrácsos boltívek, ahonnan a kiéheztetett vadállatokat a küzdőtérre kiengedték, ma is félelmetes hangulatú hely.

Ide állították a gyülekezet tagjait, szemben velük a város vezetői, hátuk mögött a felhergelt piaci csőcselék, de ők nem ijedtek meg. Hitüket nem tagadták meg, az első próbát szilárdan állták. Pált nem találták meg, így el tudott menekülni (ApCsel 17,1–9). Ettől kezdve Pál különösen szívén viselte a thesszalonikai gyülekezet sorsát, két lelkigondozói levelet is írt nekik. Olyan a címben kiemelt ige, mint mikor a szülő azt mondja a telefonba a gyerekének: „Akkor vagyok nyugodt, ha ti jól vagytok!”

Pál apostol számára az a fontos, hogy a gyülekezet tagjai szilárdan álljanak az Úrban, ugyanaz a fogalom szerepel itt, amellyel a korinthusiakat buzdítja: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,13–14)

Aktuális ez a biztatás: ne feledkezzünk meg azokról, akiknek a Krisztus nevéért ma is üldözést kell szenvedniük, például Afganisztánban. Nekik az a legnagyobb bátorítás, ha tudják: mi szilárdan állunk a hitben.