A lélektan nevezetes huszadik századi kutatói nagy érdeklődést mutattak a tizenéves kor életünkben betöltött szerepe iránt. A mélyebb biblikus vagy történelmi ismeretekkel rendelkező olvasók biztosan tudják, hogy habár a gyermekkor és felnőttkor elválasztása minden (régi) kultúrában természetes volt, a kettő közti időszak, a „serdülőkor” elkülönítése, megnevezése korántsem ilyen általános.

A pszichológia által gyakran kiemelt, a kamaszkorra jellemző életfeladat az önazonossággal kapcsolatos kérdések mély átélése, az ebből fakadó válság és a különböző kínálkozó szerepek megismerése, kipróbálása.

A huszadik században, annak is a második felében a nyugati világban érdekes változás következett be: a már jóval korábban létrejött tömegtájékoztatás és nemzetközi kereskedelem ráérzett arra, hogy az emberek egyre hajlamosabbak saját döntéseik körébe vonni a „ki vagyok én?” kérdést. És – gondolták – ha segítünk nekik e kérdés megválaszolásában, kölcsönösen jól járunk. Így lett igen hamar az öltözék már nem a munkakör vagy társadalmi és életkori helyzet kifejezője, hanem önazonosságot, stílust megvalósító üzenet.