... igehirdetésekben gyakran idézzük és magyarázzuk a következő igét: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” (Fil 2,3) Pál apostol itt nem a házastársaknak ír, hanem mindenkinek, általában a gyülekezet tagjainak, mégis különösen érvényes ez azokra, akik együtt élnek, egymáshoz tartoznak, és családi közösségre készülnek. A mai partnercentrikus házasságban ez a kölcsönösséget feltételező és kérő figyelmeztetés inkább szól a szívünkhöz, mint az apostol másik levelében olvasottak, ahol az asszonyoknak és a férfiaknak nem ugyanazt mondja: „Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kol 3,18–19) Ez a különbségtétel még szembetűnőbb és élesebb az efézusi levél párhuzamos szövegében, ahol részletezi is az intését (Ef 5,21–33).

Ellentmondás? Nekünk, a mai demokratikus viszonyok között élőknek az, de a páli teológiában nem az. Pál elfogadja kora patriarchális társadalmi berendezkedését, nem akarja megváltoztatni, ugyanakkor minden családi és embertársi kapcsolatot egy magasabb dimenzióba helyez azzal, hogy hozzáteszi: az Úrban. Az asszonyoknak engedelmességet tanít. Abban a korban – és még évszázadokig – ez természetes dolog volt, ahogyan a keresztyénné lett rabszolgák helyes magatartása is az engedelmesség maradt. Mindenki maradjon meg hagyományos társadalmi helyzetében, de másként: az Úrban! Azaz krisztusi lelkülettel legyen feleség és férj, szülő és gyermek, úr és szolga.

A hívő feleségtől az engedelmesség és az engedékenység talán már nem is annyira a férjnek szólt, mint inkább a Krisztusnak. Hiszen, ha a férj maga is Krisztus követője, akkor mindkettőjüknek egy ura van. Könnyű annak engedni és engedelmeskedni, aki szeretettel és szelíden kér, figyelmes, javasol, egyeztet, mert becsüli és tiszteli a társát.

A férjektől pedig még többet kér az apostol: azt, hogy szeressék a feleségüket, és szelíden viselkedjenek, ne legyenek mogorvák. (Hát már az is bűn?) Ne a jogaikról vitázzanak, hanem becsüljék egymást! Keressék a jót a másikban, amiért őt különbnek tarthatják maguknál: te különb vagy, mert szelídebb, kedvesebb, szeretetteljesebb, szolgálatkészebb vagy nálam, te hűségesebb követője vagy a Krisztusnak. Ha az Úrban köttetik a házasság, akkor férj és feleség külön és együtt is Krisztusra figyel, neki engedelmeskedik, és közös életükben is mindent a Krisztus erőterébe állítanak, hogy az ő szeretete töltse be őket.