„Úgy van, úgy legyen” – fejezzük be imádságainkat, Uram; legyen meg a te akaratod, mondjuk gyakran fennkölt pillanatainkban. Aztán megyünk, és tesszük, amit megkívánnak a hétköznapok, reagálunk eseményekre, emberekre, ahogyan éppen idegrendszerünk állapota engedi, megoldjuk a feladatokat rutinból… Talán csak a nap végén elcsendesedve jut eszünkbe, hogy vajon tényleg a te akaratod szerint cselekedtünk, éltünk ma? Uram, könyörülj rajtunk, hogy ne ünnepi díszbe öltözött, vasárnapi híveid legyünk, akiknek szájában üres frázisokká lesznek szent és igaz szavak és mondatok! Járjon át Lelked egészen, hogy életünk legyen a hitvallásunk, szavak nélkül is lássák rajtunk, hogy akaratod, beszéded szerint élni a legjobb dolog, ami történhet velünk! Így van értelme kimondani újra és újra: ámen!