Bármennyire szeretem a babgulyást és a csúsztatott palacsintát ebédre, mégsem azt eszem mindennap, a heti menüben ott van még a saláta, a főzelék, a rizs. Az olvasás is hasonló – egyaránt helye van a gyors és lassú, rövid és hosszú, elmélyült és felületes betűfogyasztásnak. Nem mindennap veszek kézbe Hessét, Hamvast, Hankisst. Ott vannak a polcon, és amikor alkalmas időben kézbe veszem őket, felzaklatnak: a valóság mégsem az, amiről a környezet elsődleges benyomásai üzennek.

Fábián Tibor új regénye műfaja szerint nem tartozik az általam gyakran fogyasztott írásművek közé. Inkább a pihentető, a kikapcsolódáshoz hozzárendelt, ízlés szerint facsart mentás limonádémmal vagy Calvadossal felszolgálandó misztikus kalandregény. Ez is elszakít a jelen díszleteitől, ahogy a fent említett írók, csak épp felszabadító módon, és alternatív valóságot tár elénk. Mindezt úgy tálalja, a hihetőség határát súrolva, hogy az a nyugtalanító érzésünk: mindez akár meg is történhet. A képzelet és a valóság határán egyensúlyozó cselekményfolyam távol Európától, másik égövben, másik kontinensen, Guyana őserdeiben zajlik.