A választás lehetősége nem mindig magától értetődő. Október a látás hónapja, és nem csak október 15., a fehér bot napja miatt. A jeles napok segítik a látást, mert elválasztják az ünnepet a mindennapoktól. Segítenek visszatekinteni, felismerni a hitvalló elődök életében azt az Istent, akinek szavára megújult gondolkodással éltek tovább. Isten nem változott. Ő ugyanaz maradt, és ma is ugyanazt akarja bennünk, velünk és általunk: hogy a szívünkkel is lássunk.

A vakok és a siketek közötti szolgálat egyházunkban ilyen szívbeli indulattal kezdődött, amikor Ravasz László püspök egyetlen fia agyhártyagyulladás miatt elvesztette a hallását, és segítséget keresett. Egy végzős teológus vállalta a feladatot. A püspök tanulni küldte, és amikor visszatért, elhívásában megerősödve kezdte el a missziót. Jakab Miklós több mint ötven éven át szolgált fáradhatatlanul feleségével, Rácz Erzsébettel együtt annak a nagy elődnek a nyomdokaiban, aki elsőként nyomtatott pontírásos bibliai könyveket. Matolcsy Miklósné Éberling Pálma Farmoson rendezte be nyomdáját. Megküzdött minden akadállyal, mert az őt elhívó és elküldő Istentől ő is megtanult a szívével látni. Nincs különbség látó és nem látó ember között, hiszen Krisztus látása nem a szem dolga, hanem döntés és akarat, hit és bizalom dolga, mindez pedig egészen átformálja az életünket.