Imádkozzunk!

Megvan az ideje Uram, Istenem!

Szétfeszíti szívemet a kétség: szabad-e örülni most, amikor annyi keserűség és szomorúság van jelen nem messze tőlünk? Szabad-e nevetni, mosolyogni, amikor mások sírnak és gyászolnak? Hogyan legyünk jelen felszabadult szívvel születésnapokon, családi ünnepeken? Hogyan adjunk hálát örömmel iskolai évforduló, óvodaátadó kapcsán? Hiszen a mi gondolatainkban is ott vannak a menekülők, a szenvedők, a kétségbeesők, a kilátástalanok, a reményvesztettek… Keresem az érzéseim között az utat, hogyan lehetnek őszinték szavaim. És keresem a szavaim között az érzéseimet, amikor imádságban eléd borulok, s tőled kérem, hogy adj alkalmas időt mind a sírásra, mind a nevetésre.

Ámen.