Sokan tudják önről, hogy saját egyházközségében presbiter, és aktívan segít a gyülekezet életében. Például videófelvételeket készít az istentiszteletekről. Miért tartja fontosnak, hogy az egyházban végzett munkája mellett itt is kivegye a részét a feladatokból?

Isten különböző felelősségeket adott az embernek, amelyekben helyt kell állnia. A legfontosabb az ember felesége, utána rögtön a gyermekei, majd a gyülekezete, aztán a munkája. Mindegyikben szükséges vállalni a rám eső részt. Nem lehet azt mondani, hogy olyan sok munkám van, hogy közben elhanyagolom a feleségem, a gyermekem vagy a gyülekezetem. A 19. zsoltár szerint az Úr törvénye tökéletes, tehát Isten nem ad olyan feladatokat, amelyek teljesítése ütközne. A családom és a gyülekezetem, azaz a második családom körüli szolgálatokba be kell állni.

De ez nem is kötelezettség, hanem természetes dolog. Mostanában többet járok át ugyan Kárpátaljára, hétvégén is többet vagyok távol, tehát olykor le kell adnom például az istentiszteleti felvétel feladatát, de ettől függetlenül én szerkesztem, feliratozom továbbra is ezeket, mert fontosnak tartom, hogy amit a lelkipásztorunk elmond vasárnap, azt meg tudják hallgatni azok is, akik a gyülekezetünk peremén élnek. Az egyház sokat beszél a misszióról. Nekem az a meglátásom, hogy a külmisszió helyett belmisszióra van leginkább szükség, mert még a presbiterek között is jelentős a teológiai műveltség fogyatéka, és számosan vannak a gyülekezetekben, akik nem kapcsolódnak be annak szolgálataiba. A gyülekezeteinket meg kell erősíteni, és utána lehet kimenni majd a külső miszsziót végezni.