Az alkalom hivatalosan Balog Zoltán püspök, a zsinat lelkészi elnökének meghitt köszöntésével vette kezdetét, de már a templom bejáratánál elkezdődött a lelki megerősítés az újra találkozás örömével. Református testvérekkel mindig jó összegyűlni, különösen igaz ez háborús időkben. Bár a beszélgetés érzelmileg igen hullámzó volt: örültünk, hogy látjuk egymást, de abban mindenki egyetértett, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon.