Családként élünk együtt befogadott ukrán testvéreinkkel
– Tudtuk, nem maradhatunk tétlenek – mondja Szeghljánik Péter, a kárpátaljai Csonkapapi és Kispapi református lelkésze, amikor Ukrajna szinte minden régiójából fogadnak menekülteket, akiknek szállást és étkezést nyújtanak gyülekezeteik szolgálata révén. A lelkipásztor március közepén adományokért érkezett testvérgyülekezetükbe, a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközségbe, vele és debreceni lelkésztársával, Lovász Krisztiánnal, aki a szolgálat egyik támasza, ez alkalomból beszélgettünk.
SZEGHJÁNIK PÉTER
Hogyan tette meg az első lépéseket a menekültek közti szolgálatban?
Isten Igéje indított erre: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem, az megtartja azt.” A Lukács evangéliumában olvasható igevers erősítette meg bennünk, hogy nem magunkra kell összpontosítanunk, hanem arra, hol lehetünk fénnyé, világossággá, sóvá. Amikor elmúlt a félelmünk, már észre tudtuk venni a rajtunk, Kárpátalján áthaladó menekülteket, akkor kezdtük érezni, a helyünkön vagyunk.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!