Jó helyen vagyunk
„Épült Isten dicsőségére az 1794. évben” – hirdeti a márványtábla a soltvadkerti református templom bejárata felett, ám az eltelt több mint kétszáz esztendőnek nyoma sincs a város első kőtemplomán. Itt gyűltek össze március utolsó vasárnapján a kiskunsági település reformátusai, hogy hálát adjanak Istennek a lelki hajléka megújulásáért, a mögötte felépült gyülekezeti központért és azért, hogy lelkipásztoruk, Sípos Ajtony Levente immár húsz éve szolgál a közösségben.
A délutáni istentiszteletre megtelt a közel négyszáz fős műemlék templom, így sokan csak a gyülekezeti házban lévő monitorokon követhették végig az eseményt, amelyen Balog Zoltán püspök hirdette az Igét. A Dunamelléki Református Egyházkerület vezetője a Pál apostol második korinthusi levelében olvasható, aznapra igehirdetésre javasolt szakasz alapján szólt az egybegyűltekhez.
A BIZTOS ALAP
Balog Zoltán szerint a bibliai vigasztalás több annál, mint amikor valakit a rossz kedve miatt próbálunk felvidítani, de még annál a vigasznál is több, amelyet a gyászolóknak és a súlyos terhet cipelőknek nyújthatunk. Az igazi vigasztalás, amelyről a majd’ ötszáz éves Heidelbergi Káté első kérdése és az arra felelő válasz is beszél, lehet az életünk alapja. A vigasztalás ugyanis öröm.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!