Melyek voltak az életére máig kiható változások?

Lelkészcsaládban nőttem fel, szüleim az evangélium szellemiségében neveltek, de a Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmébe vetett hit 13-14 éves koromban vált személyessé. Sokat bukdácsoltam az elején, de a későbbi évek alatt megerősödtem. Kialakult az igeolvasásomban egyfajta rendszeresség. A megtérésem elsősorban nem külső változást jelentett, hanem inkább belsőt, a motivációim és a céljaim átalakulását. Óriási fordulat volt a lelkipásztori elhívásom elfogadása. Az érettségi előtt sokat imádkoztam a jövőmért, mert fogalmam sem volt, milyen pályát válasszak.

Gyerekként először erdész szerettem volna lenni, azután szívsebész, de végigkísért az a gondolat is, hogy hivatásos focista leszek. Egyet viszont biztosan tudtam: lelkész nem akarok lenni. Szabadon dönthettem, a szüleim soha nem gyakoroltak rám nyomást. Végül kimondtam: „Jó, Uram, akkor mutasd meg te!” Eltartott egy ideig, amíg megadtam magam, de Jeremiás könyvének hívó-küldő Igéi nekem is szóltak: menj és mondd, menj és hirdesd! A következő sorsfordító esemény a feleségem iránti szerelem, a lánykérés, a házasságkötésünk volt. Gyerekkorunkban találkoztunk először, és végül 2014-ben házasodtunk össze. Már együtt éltük át a következő változást, a szolgálati helyünk megtalálását Dombóváron.

A kaliforniai The Master’s Seminary doktoranduszhallgatója. Az intézmény nemcsak az oktatás színvonala miatt vált híressé, de ott tanított, jelenleg pedig az intézmény nyugalmazott kancellárja John MacArthur. Miért ezt az iskolát választotta?

2017-ben tartott John MacArthur missziója, a Grace to You Temesváron konferenciát, ott hallottam először a doktori iskoláról. Nem hagyott nyugodni a számomra egyébként minden szempontból elérhetetlen iskola gondolata, és amikor néhány évvel később a Ligonier Ministries belfasti konferenciáján megismerkedtem a The Master’s Seminary dékánjával, Steven J. Lawsonnal, az ő biztatására tavaly beadtam a jelentkezésemet. Csodával határos módon ösztöndíjasként felvettek. Sokat kell készülni, olvasni, írni. Mivel Isten igehirdetőnek hívott el, szeretnék jobb szolgájává válni, ezen a területen különösen is, ezért járok oda. A kurzus középpontjában a Szentírás-magyarázó igehirdetés áll: az, hogyan fejtsük ki bibliahűen, a legegyszerűbben és legérthetőbben a Szentírás igazságait, és miként adjuk ezt át a gyülekezetnek. Így szeretném építeni az embereket, a gyülekezetet, az egyházamat. Jobb szolgája szeretnék lenni Istennek, mint amilyen voltam és vagyok.

Hogyan tud egy gyülekezet a legjobban tanítványokat nevelni?

Isten Igéjének hűséges tanításával. Akkor tudok a leghatékonyabb lenni, ha kisebb csoportokkal, akár a felnőttkonfirmációra készülőkkel, vagy a bibliaórára, az imaórára járókkal, az ifjúsági kör tagjaival, esetleg egy-egy emberrel együtt tanulmányozzuk a Bibliát. A szorosabb emberi kapcsolatok nyomán látom, milyen változás következik be az igetanulmányozás eredményeként.

Mi a legnagyobb öröme most a gyülekezetében?

Látni a hit növekedését, épülését, ahogy valaki igyekszik Isten akaratának egyre jobban engedelmeskedni. Nagy öröm továbbá, hogy 2019 és 2021 között kívül-belül megújult a templomunk, az udvarral együtt. Korábban Tolna megye egyik legromosabb temploma volt a miénk.

Hét éve szolgál vezető lelkészként. Megszerzett tapasztalatai alapján mit mondana pályakezdő önmagának?

Biztatnám magam, hogy olvassak többet, méghozzá az Ige megismerését segítő irodalmat, hiszen így épülhet rajtam keresztül a gyülekezet. Elengedhetetlen lenne az emberekkel, elsősorban a gyülekezet tagjaival való beszélgetés, amely lehetővé teszi, hogy még jobban megértsem az Isten és az emberek világát, és a kettőt összekapcsolva közelebb hozhassam az evangéliumot a gyülekezet tagjaihoz. És végül bátorítanám magam azzal is, amit meg is tapasztaltam már, és a következőképpen foglalnám össze: „Állj ki bátran Isten igazságai mellett, akkor is, ha nehéz, mert ez kedves neki, és ezen van áldás.“