„Szerelmesek” rengetege

„Ő volt a szerelem maga, álom-hasonmás!” – írja az ifjú Jékely Zoltán egy szép leányról. Mennyire helyén van itt, metaforaként, a szerelem főnév!

Ám igazán kár e gyönyörű, összetett érzést jelző szót elcsépelni, divatkifejezéssé törpíteni. Pedig rendkívül gyakori jelensége ez a mai nyelvhasználatnak. A köznapi érintkezésben hallható, a világhálón, a sajtóban olvasható szövegek tanúsága szerint vannak szerelmesei egyebek között a baracknak, a csincsillatenyésztésnek, a gördeszkának, a görénynek, a térképnek, a vízibiciklinek… Szabatosan: kedvelők, rajongók ezek az emberek, akik lelkesednek vagy éppen élnek-halnak valamiért.

Petőfi még ezt írta: „Börtönéből szabadult sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom.” Ma már „hangulatos környezetben kínálnak szálláslehetőséget a természet, a vízpart és az Alföld szerelmeseinek”. Elképedünk arról értesülve, hogy „számtalan meglepetést is tartogat az este a pankráció szerelmeseinek”… A közlés tartalma ennek az extrém sportnak a (megszállott) rajongóira, szurkolóira, drukkereire vonatkozik.

„A párom beleszeretett egybe, és azt haza kellett vinni” – olvassuk a neten. Tengerimalacról beszél az illető. A rosszul megválasztott szó helyett mondjuk inkább ezt: aranyosnak találja, rögtön megkedvelte a kis állatot, megbarátkozott vele. „Anyu beleszeretett egy kanadai lucba”; „aki beleszeretett a levendulába, beszerez belőle néhány tövet”. E suta közlések valójában arra utalnak: a fenyő friss, tiszta, balzsamos, a levendula erős, aromás, nyugtató illata jótékonyan hat az illetők érzékeire.

A mai nyelvhasználat tanúsága szerint még abba is „szerelmes” lehet valaki, ami nincs is: „Ha beleszeret egy egészséges diétába, a beteg kizárja az életéből az alapvető élelmiszereket.” A diéta a „szerelem” tárgyaként pongyola szóhasználat, egyszersmind képzavar. Szabatosan: ha felismeri a fogyókúra egészségőrző hatását…

A kipécézett példákat számba véve nyomban beláthatjuk: sok mindenhez lehet közük a fenti „szerelmes” citátumoknak, kivéve a szerelmet…