A húsvéti örvendezésünk alapja, hogy a meghalt és feltámadt Jézus nem egyszerűen elment a látható világból, hanem személyesen megjelent a tanítványoknak. A találkozás a meghalt és feltámadt Jézussal pedig mindent megváltoztat. A húsvéti örömet azóta is Jézus jelenléte adja keresztyének millióinak.

A nagypénteki kivégzés után Jézus követői magukra maradtak elvárásaikkal, Jézus-képükkel, azzal, ahogy Isten szabadítását elképzelték. Ebben a reménytelenségben váratlan módon megjelenik a Feltámadt. Lukácsnál olvassuk, hogy két tanítvány mellé szegődik, akik Emmausba tartanak. Együtt vannak, de nem ismerik fel Jézust, aki nem leplezi le magát rögtön. Először megmutatja az írások alapján a Messiás igazi képét: szenvednie kell, azután dicsőül meg (Lk 24,26–27). Jézus feltámadása nyitja meg előttünk a Biblia igazi értelmét, teszi érthetővé az ószövetségi ígéreteket és próféciákat, ugyanakkor az Újszövetség további részét is.