Az igazi caritas gyökerei mindig az isteni mélységekben kapaszkodnak meg, ahol az örökkévaló szeretet igaz emberséget és irgalmas cselekedeteket gyümölcsözik. Ahol jóság és szeretet van, ott jelen van az Isten. Az isteni humánum hiánya előbb-utóbb hamis humanizmushoz vezet.

Minél „istentelenebb” valaki, annál embertelenebbé válik, mivel az ember imago Dei, Isten képére teremtetett. Ahhoz, hogy a hátországunk, amelyre most oly sokan rászorulnak, valóban emberséges maradjon, egy másik országra, Isten országára is szükségünk van. Hogy a jóságunk meg ne ártson nekünk, tudnunk kell: mindent, amit adtunk, ajándékba kaptuk. Mindenekelőtt a „jóság síró vágyát”, a „jót tenni jó” boldogító érzésének akarását, melyet a Legfőbb Jótól, a Summum Bonumtól kaptunk.