Ha valaki elolvassa a Bibliából Jézus szenvedéstörténetét, van, amire nem talál magyarázatot. Az emmausi tanítványok sem értették, hogy Jézust, aki életében senkinek sem ártott, soha senkit nem bántott, senkit nem ért semmi kár miatta, miért végezték ki olyan kegyetlenséggel, ahogy a rómaiak a keresztre feszítettekkel bántak. Az is érthetetlen volt számukra, hogy aki a szemük láttára csendesítette le a tengert, meggyógyított betegeket, feltámasztott halottakat, amikor keresztre feszítik, senkinek és semminek nem áll ellent.

Vajon miért történt mindez így? A melléjük szegődő Jézus megadja nekik a választ: „Nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak?” Jézus tanítványainak még nem volt a kezükben a teljes Szentírás, amelyet mi kezünkben tarthatunk, és ezért magának az Úrnak kellett melléjük szegődnie és az úton a beszélgetésük során megnyitni a szemüket, hogy lássák: a Messiásnak engedelmesnek kellett lennie a halálig, a keresztfának haláláig (Fil 2,8).