Maradnunk kell és túlélni
A szíriai polgárháború napjaink egyik legsúlyosabb, elhúzódó konfliktusa, a válság sújtotta területen a politikai rendezés továbbra is elérhetetlennek tűnik. A halálos áldozatok száma meghaladja a hatszázezret, az országot több mint hat és fél millióan hagyták el. A szír menekültek legnagyobb része a szomszédos országokban – Jordániában (670 ezer), Libanonban (844 ezer) és Törökországban (3,65 millió) – tartózkodik menekülttáborokban, de százezrek vándoroltak át a Balkánon is, hogy Európában találjanak új hazát.
A szíriai örmény kisebbségből azonban alig néhányan választották ezt az utat, inkább Örményország felé indultak el, ahol örömmel fogadták az érkezőket, mivel az ország saját lakossága a kivándorlás miatt 3,6 millióról mára hárommillióra csökkent.
A háború előtt mintegy 90 ezer örmény élt Szíriában, kétharmaduk Aleppóban. Sokak felmenői között voltak olyanok, akik 1915-ben menekültek el Törökország területéről, amikor elkezdődött az örmények lemészárlása. Tömegesen deportálták őket a Deir ez-Zor sivatagba, és akik túlélték az embertelen körülményeket, szíriai városokban kerestek menedéket. Eleinte sátrakban, kunyhókban laktak, de hamarosan iskolákat, templomokat húztak fel, és csak ezután fogtak bele saját házaik megépítésébe. A gyülekezetközpontú közösségi gondolkozás máig jellemző az örmény népre, identitásunkat Isten házában, örökké érvényes ígéreteiben találják meg.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!