Jól tudjuk, miért lettek egységesek, leginkább fehérek református templomaink falai több száz évvel ezelőtt. Sokunk ilyen falak között ismerte meg hitünk alapjait. Ám talán vagyunk néhányan, akiknek mégis össze-összeszorul a szívük, amikor arra gondolnak, a hófehér falak helyén egykor a legjobb mesterek tisztelettel, szeretettel az Úrnak ajánlott alkotásai beszéltek a maguk különleges módján a Teremtő nagyságáról, és tanúskodtak a szimbólumok jelentőségéről életünkben.

Kevés lenyűgözőbb érzés van annál, mint nyitott lélekkel, csendben szemlélődni, elidőzni e míves falak között, hagyni, hogy a szavak, hangok helyett az emberi kéz alkotta szépség hirdesse az Igét. Ezért is tartottuk fontosnak megmutatni olvasóinknak azon kevés vidékek egyikét, ahol még megmaradt néhány őseink díszítette templom. Merthogy akadnak azért még helyek, ahol a csodálatosan díszített kazettás mennyezetek, szószékek, padok megismerhetők. Van belőlük Szatmárban, Borsodban, Erdélyben és az Ormánságban is. Ezúttal ez utóbbi vidék gyöngyszemeit kutattuk fel.