Nem tudom, hogyan csinálta. És ahogy telik az idő, és mind inkább bonyolódik az életünk, egyre kevésbé értem. Kézben tartani a hat gyermeket, a háztartást, az óvodai, iskolai programot, ételt tenni az asztalra, és közben még át-átruccanni Magyarországra is, hogy az eladható holmik árából megvegye azt, ami itthon, a romániai kommunizmus árnyékos világában nem kapható.

Nem kellett egész nap kézügyben tartson minket. Elég volt pár óránként utánunk kiáltani, és ellenőrizni, megvagyunk-e még. Az udvar és a kert valóra váltotta a mesét. Ott megmenthettük a királylányt, elnyerhettük a fele királyságot. Várat építhettünk a góréban, házat a szőlőlugasok közé.