Uram, természetesnek érezzük a biztonságot, a táplálékot, az otthon melegét, a számunkra kedvező döntéseket, amelyeket vezetőink hoznak. Szinte elvárássá csontosodik bennünk a jólét, a kiszámíthatóság. Hiszen az a dolga a döntéshozóknak, hogy olyan országot, települést vagy akár egyházat építsenek körénk, amelyben mi jól érezzük magunkat, nem?! De ha egyszer másképpen alakul, mint ahogy mi szeretnénk, hihetetlen gyorsasággal kerekedik felül bennünk a keserűség és szorulunk bele az áldozatszerepbe. Uram, Igéd arra tanít minket, hogy nincs itt maradandó városunk! Erősíts minket, mert törékeny a világ, amely körülvesz, és a ma biztonsága, jóléte hamar a múlté lehet! Mi nem az e világiban reménykedünk, hanem az eljövendőben! Hisszük, így élhetünk mégis a jelen minden áldásával felelősen, hiteles keresztyén emberként.

Ámen!