Joó István
Budapesten, 1963-ban született. Magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1991-ben az Új Magyarországnál kezdte hírlapírói pályáját, később dolgozott a Pesti Hírlapnál és a Napi Magyarországnál is. 2001–2010 között a Magyar Nemzet munkatársa volt. 2006-ban Szalézi Szent Ferenc-díjat kapott a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától. 2019-től a Mandiner hetilap és portál riportere és jegyzetírója. Presbiter a Biai Református Egyházközségben. Nős, négy lánygyermek édesapja, közülük hárman egyetemisták, a negyedik nyolcesztendős.
Hogyan változtatta meg az életét a hit?
Túlérzékeny, művészetrajongó, későn érő tinédzser voltam, de hiába rendelkeztem az átlagosnál nagyobb empátiával, a szeretetem általában nem ért célba. Nem ismertem önmagamat. A világvallásokból magam akartam összegyúrni önmagamnak valami egyszemélyes vallást. Bálványoztam írókat, könnyűzenészeket, istenpótlékot kerestem bennük. Reménytelen szerelmeket kergettem, mert azokban is rajonghattam valakiért. Az evangéliumot a pasaréti református gyülekezetbe elvetődve hallottam először. Cseri Kálmán prédikációi elemi erővel hatottak rám. Kitárta előttem a lelkészi iroda ajtaját, még akkor is, amikor láthatóan fáradt volt.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!