Túljutottunk ugyan a költészet napján, volt koszorúzás, versmaraton, költő–versbarát találkozók sokasága és – természetesen – megemlékezések sora József Attila születésnapjára. Sokat töprengtem azon, versei közül melyik segíthet nekünk igazán életünk méltó folytatásában a mai háborús, ugyanakkor még mindig járványsújtotta 2022-es évben.

Könnyű volt rátalálnom a válaszra, egy 1924-ben született József Attila-vers, a Milyen jó lenne nem ütni vissza soraiban, amelyekből most néhány időszerű gondolatot, életprogramot idézek: „Mikor nagyokat ütnek rajtunk, / Milyen jó lenne nem ütni vissza / Se kézzel, se szóval… Lelkeimmel pörölnöm kéne / S élvén is vagyok most a béke… Fölemelnek a napsugarak, / Isten megcsókolja minden arcom…” Erről az utóbbi sorról minden Bibliát olvasó embernek azonnal egyetlen idézet juthat az eszébe, amelyet csak a Ferencváros poéta-szülöttének oly becses Károli-fordítás költői szépségű sorával „rímeltethetünk”: „A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is” (Lk 6,29).