Az idősebbek még emlékeznek, milyen szorongva nyitottuk ki annak idején az újévi lapokat, mert a Kádár-rendszerben akkor közölték az újévtől érvényes fogyasztói árakat. Ma ilyen szokás nincs, de találunk elég okot az aggodalmaskodásra.

Lehet gondolni az áremelkedésekre, elég lesz-e a fizetés vagy a nyugdíj? Mi lesz a hozzánk közeli konfliktusokkal a lengyel–belorusz határon vagy az orosz–ukrán válsággal, elzárják-e emiatt a gázvezetéket? Mi lesz a koronavírussal, sikerül-e megszabadulni tőle? Van az aggódásnak számunkra furcsa formája is. Svédországban több tízezren használnak olyan telefonos alkalmazást, amely naponta értékeli a viselkedésüket aszerint, hogy milyen ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. Aki hamburgert eszik, rossz pont, mert a marhának sok víz kell, és szén-dioxidot bocsát ki. Aki zöldséget eszik, jó pontot kap, aki papírpelenkát vesz a gyereknek, rossz pont, mert az előállításához sok víz kell. Aki nyilatkozik, hogy nem lesz gyereke, sok jó pont. Akik ezt komolyan veszik, örök szorongásban élnek, ez a klímapánik-betegség, úgy gondolják, nemcsak a maguk életét hosszabbítják meg, hanem a Földét is.

Keresztyénként ne aggódjunk! Ismerjük az özönvíz után kapott ígéretet, hogy tél és nyár, vetés és aratás el nem múlnak. Erre figyelmeztet Jézus: „ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket” (Mt 6,25–26). Erről szól a szép kánon is: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel! Dicső király, ég és a föld ura! Szívünk tiéd, légy annak is ura!” Így legyen boldog az új esztendőnk!