Jó darabig találgatás tárgya volt, hogy mi történhetett Zakariással a szentélyben. Ám hamarosan kitudódott. No, nem azért, mert Jisma bármit is kikotyogott volna. Dehogyis! Pedig de sokszor a száján volt a szó, hogy elmondja, mit olvasott azon az agyagtáblán Zakariás belső szobájában! De igazság szerint nem volt joga elolvasni az üzenetet, hiszen az csak Zakariásra és Erzsébetre tartozik. Meg Istenre, aki elküldte az angyalát Zakariáshoz. Azonban hamarosan gömbölyödni kezdett Erzsébet hasa, így mindenki számára világossá vált, hogy gyermeket vár.

– Csoda… Csoda… – lelkendeztek a szolgálók nemegyszer, amikor Erzsébet elhaladt mellettük. – Isten csodája ez! Hiszen Zakariás és Erzsébet is túl öreg ahhoz, hogy gyermeke lehessen!

Nagy volt hát az örvendezés Zakariás házában, de még nagyobb lett a vidámság, amikor kiderült, hogy Mária, Erzsébet rokona is eljön hozzájuk vendégségbe a távoli Betlehemből.

– Ó, milyen rég nem láttam azt a kislányt – lágyult el Erzsébet hangja, amikor Mária érkezéséről beszélgettek. – Annyira már nem is kislány – hümmögött Zakariás –, maholnap menyegzője lesz Józseffel.

– Nekem Mária mindig kislány marad! – nevetett Erzsébet. De bizony rögtön megváltozott a véleménye, amikor Mária megérkezett.

Erzsébet, amint meghallotta a kétkerekű kocsi zörgését, már szaladt is Mária elé. Már amennyire terjedelmes pocakja engedte. De elkésett, mert a fiatal lány már lekászálódott a kocsiról, és be is lépett a házba. Udvariasan üdvözölte az idősebb asszonyt:

– Az Úr legyen veled, Erzsébet! Ám abban a pillanatban Erzsébet pocakjában rugdosni kezdett a baba, mintha csak örömtáncot járna Mária hangja hallatán.

„...És őelőtte jár Illés lelkével...” – jutott eszébe Erzsébetnek Gábriel angyal üzenete. Sokat gondolkodott ezen a fél mondaton, és akárhogyan forgatta, csak arra jutott, hogy a gyermeke a Messiás útkészítője lesz. És most! Most, amikor a magzat meghallotta Mária köszöntését, azonnal ugrálni kezdett a hasában az örömtől. Akkor nem lehet más, mint hogy Mária hordozza a méhében a Messiást! Isten Lelke betöltötte Erzsébetet, és hangos szóval kiáltotta:

– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Hiszen amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

Mária szeme megtelt könnyel az örömtől. Nem tudott mást tenni, csak dicsérni Istent. Felemelte a kezét, és így kiáltott:

– Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben…

– Csoda... - ölelte magához végül Máriát Erzsébet –, csoda történt veled is! Gyere gyorsan! EI kell mondanod mindent! A két asszony, az idős és fiatal kézen fogva szaladt be Erzsébet hálószobájába. Jismá, bár tudta, hogy nem illendő, mégsem bírta ki, csak hallgatózott egy kicsit. Fogta a mécseseket, amiket valóban meg kellett tisztítania, és odakuporodott velük Erzsébet szobája elé. A füle hosszúra nyűlt, hogy el ne veszítsen egy hangot is. De csak mondatfoszlányokat hallott:

– …Gábriel…, betelsz Szentlélekkel…, a Magasságos Fiának nevezik… Uralkodásának nem lesz vége…

Jisma szíve majd kiugrott az örömtől. Mert akkor igen! Valóban megtörténik! Mária gyermeke lesz a Messiás! Zakariás és Erzsébet fia pedig a Messiás útkészítője. Akit majd Jánosnak neveznek el, ami azt jelenti: „Kegyelmes az Úr.”