... is ember. Fájdalmas oka van annak, hogy ezt a banális megállapítást újra le kell írnunk, és mélyen tudatosítanunk kell magunkban. Miért is hinnénk, hogy az, aki hivatásaként választotta, hogy a Bibliát tanulmányozva Igét hirdet, embereket segít Isten közelébe jutni és a közösségben megmaradni, maga sebezhetetlen, és mindent kibír? Talán mert ezt várja el tőle a gyülekezete, az egyház és mások.

– Maga lelkész, és fél a műtéttől? – kérdezte csodálkozva, sőt, gúnyosan egy orvos, amikor valaki bevallotta szorongását az operáció előtt. Igen, lelkész és fél. Teljesen normális. Az nem normális, ha nem félhet, mert neki munkaköri leírásában tiltva van. Nem vallhatja be senkinek, hogy lelkész és elfáradt. Lelkész és kimerült, krízisbe jutott, és nem lát kiutat. Elege van, kiégett. Halmozódtak a kudarcok a szolgálati helyén vagy a magánéletében, vagy mindkét területen.

Csak azért nem leszek öngyilkos – egyszer bizalmas beszélgetésben egy tapasztalt lelkipásztor – , mert nem tehetem meg a gyülekezetemmel. Visszatartotta őt, akinek erre egyébként gyerekkorából közvetlen mintája volt a családban. De van, aki annyira mélyre zuhant, hogy nem talált senkit, akinek kimondhatta volna, hogy megfullad, menekülne gyötrelméből. Nem tudott abba kapaszkodni, hogy másokért maradjon, ne botránkoztasson, ne legyen negatív példa azoknak, akiknek eddig evangéliumot hirdetett... Beszűkült tudatállapot. Sarokba szorult, sebzett lét. Nem másokat hibáztat, agressziója önmaga ellen fordul.

Miért? Sikertelenség, életközépválság, öregedés, depresszió, családi konfliktus, anyagi gond, betegség (poszt-Covid vagy más), tartós lehangoltság, bezárkózás, bezárulás, elszigeteltség, magány. Társulhat (drog- vagy alkohol-) függőséggel. És rajta ki segít? Észrevesszük-e, ha roskadozik? Már el is esett. Elvárjuk, hogy lánglelkű igehirdető legyen, akkor is ha öten ülnek vasárnap a templomban. Vigasztaljon, bátorítson, lelkigondozzon, gyámolítója legyen a többi magányos, lelki zavarokkal küzdőnek, bizonytalanságban élőnek. Ha nincsenek barátok, de legalább egyvalaki, megértő társ...

De ha senki nincs, akinek elmondhatná, hogy senkije nincs? Az egyházban megkérdőjeleznék a hitét: imádkozzon többet! Ítélkezünk, csak hogy eltávolítsuk magunktól. Bűntudatot keltünk benne, ez utóbbi állapota rosszabb lenne az előzőnél. Az amúgy is alacsony önértékelésének, önbizalmának vége, hiszen túlzott elvárásai voltak önmagától is.

Vállalni a gyöngeséget és segítséget kérni nehéz. És hát, kitől is? Tőlem vagy tőled? Ott vagy? Ráérsz?