Te mellettünk vagy, Urunk. Nem akarsz máshogy tenni. Hogy is lehetne másképpen, hiszen örömödet lelted a teremtésben, és láttad, öröm az embernek veled lenni. Biztonság és békesség nekünk a jelenléted, annál sokkal jobban szereted az embert, hogy ezt nélkülöznie kelljen! Létünk rád van szabva, lelkünk fulladozik nélküled, miért is vonnád meg magad tőlünk?! Azt, hogy lehetséges tőled távol lenni, csak mi gondoljuk. Hogy tetteink, szavaink romlottsága eltaszíthat minket tőled, igen, mi néha így gondoljuk. De kik vagyunk mi, porszem emberek, hogy felülírhatnánk a te velünk lenni akarásod? Szabadíts meg minket attól a végzetes tévedéstől, hogy tudunk olyat tenni, ami automatikusan, örökre elválaszthatna tőled, amire ne lenne kész rögtön a bocsánat!

Ámen!