Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Csűrös András református lelkipásztor (V. 29–31.) és Somogyiné Ficsor Krisztina református lelkész (VI. 1–4.) osztják meg velünk gondolataikat.

A tanítványok háromosztatú világképben gondolkodhattak, amelyben a földi valóság középen, a mennyország e fölött, az alvilág, a pokol ez alatt kapott helyett – magyarázza Kovács Gergő református lelkipásztor, a Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tanára.

Várjuk-e a Szentlelket? Vágyjuk-e a Szentlelket? Hívjuk-e, reméljük-e az Atya által megígért ajándékot, kapcsolatot, mennyei erőt? Él-e bennünk a remény, a bizonyosság, a tapasztalat, hogy Isten-várásunk nem hiábavaló? Gyakoroljuk-e az Isten-jelenlét bizalmát egész évünket átfogó, mindennapi imádságainkban, sürgésünkben-forgolódásunkban, szolgálatainkban?

A szórvány szórványában, Gyulafehérváron tartották a Magyar Református Egység Napját. Több magyar vonatkozású kiállítás is megnyitotta kapuit. Egyházi elöljárók osztották meg gondolataikat lapunkkal a református egységről, az ünnepről, az összetartozásról. A vár palotája közelében felavatták Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát.

– Bethlen Gábor nem ereszt és nem eresztjük – kezdte beszédét Novák Katalin köztársasági elnök. Megemlékezésében felidézte: a fejedelem olyan időszakban alkotott maradandót, amikor mások pusztítottak. Az egységnapra összegyűlteknek azt üzente, ez a nap ünnep, hálát adhatunk az összetartozásért.

Szimbolikus jelentősége is van, hogy a Református Egység Napja részeként egyházunk tíz püspöke egy időben tíz református templomot áld meg Erdélyben, köztük olyanokat is, amelyekben jelenleg nem él gyülekezet. Ez kinyilatkoztatás arról, hogy még mindig itt vagyunk, számolni kell velünk – tudatta Géresi Róbert felvidéki püspök.

Felemelő két és fél ezer emberrel együtt dicsőíteni Istent, és örülni őseink hagyatékának. Sokfélék vagyunk, sok helyről érkeztünk, mégis tudjuk közösen ünnepelni a református egységet – mondta lapunknak a Marosludasról érkezett Szabó Kinga, egyike annak az öt nyilatkozónak, akiktől rövid interjút kértünk a Magyar Református Egység Napján.

Csodálatos alkalom, hogy egybehozta az Isten ezeket a napokat, és így együtt ünnepelhetünk – mondta Kató Béla, a házigazda Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a gyulafehérvári Generális Konventen, május 20-án.

... érzése nagy próbatétel. Szívesebben érezzük magunkat tehetségesnek, tettre késznek, mint tehetetlennek. Ha tudnánk valami okosat mondani, az könnyítene. De nem. Ha odaállunk valaki mellé, aki kétségbe van esve, válságba, krízisbe jutott, akkor fel kell készülni arra, hogy nincs mit tenni, nincs mit mondani, csak ott lenni vele. Odaszánjuk magunkat és az időnket. Jelen vagyunk.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Konyhájában kísérletezései nyomán az évek folyamán egyre komplexebb ételek születtek. Wichmann Anna mindezt 2006-ban indított receptoldalán is publikálta. Később elvégezte a cukrásziskolát, gasztronómiai képzéseken vett részt. Megnyitotta saját műhelyét. Recepteket, étteremkritikákat írt, és több hazai gasztromagazin főszerkesztője volt.

Vajon a sok-sok elénk kerülő elmúlás nyomán megtanultuk-e értékelni az életet? A mindennapi felkelést. A mozdulatot, ahogy esténként fáradtan lehajtjuk a fejünket a párnára. A jóéjtpuszit. Az ölelést. Csepeg-e a hála csapja a szívünk belsejéből?

Ahogy hallgatom az óra ketyegését, most a Református Egység Napja jut eszembe. Úgy jön, mint az egyik órakattanás a másik után. Talán van összefüggés. Merthogy minden ilyen, kultúrát teremtő-formáló metaforának van egy felszíni, fenomenológiai rétege és egy mélystruktúrája.

– Óvodai nevelésünk célja, hogy családias, szeretetteljes légkörben, a családdal közösen egyházi témájú élményekhez juttassuk gyermekeinket – mondja Tóthné Szabados Márta, a Mezőörsi Tálentum Református Óvoda vezetője. Három csoportszobában hetvenöt kisgyermeket nevelhetnek keresztyén szellemben, illetve elindul a minibölcsőde is.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a bibliai történeteket, melyekben őseik szerepelnek.

– Mindegyikünket névről ismer? – kérdezte csodálkozva Bella, aki még aprócska, ez évi bárány volt. – Igen – válaszolta Beáta mama. – Mindannyiunkat nevünkön szólít. Mert ő jó pásztor. A mi jó pásztorunk.

Mélyen meg vagyok győződve a közös ima erejéről. Ezért is olyan fontos számomra az ökumenikus világimanap és a Kárpát-medencei imanap is, hiszen ahogyan összeadódik az ima ereje, az óriási dolog. Az imádságnak olyannak kell lennie, mint a lélegzetvételnek. Minden percünkben át kell hatnia a létünket.