Június 19. a presbiterek vasárnapja. Korábban nem dobbant volna meg rá a szívem. Nem az a fajta presbiter vagyok, aki nyomban teljesen átláttam, hogy kenyérkereső foglalkozásomnál is fontosabb benne lenni református gyülekezetem vezetőségében. Valaha az ifjúsági szolgálat irányításának jelentőségére hamarabb ráéreztem. „Elemi kapcsolattartás a fiatalokkal – mi lehet ehhez képest az állandó ülésezés?” – gondoltam. De aztán csak presbiter lettem, idősödvén pedig biztosan tudom, életbe vágóan fontos a presbiterség, számonkérnek az ítéletnapon, ha nem szorítom ki a kellő helyét a mindennapjaimban.