Marhapásztorból próféta

Feliciánnak nagyon tetszett, amit anyukája mesélt a Messiás eljöveteléről. Hogy akkor majd együtt legelészhetnek az állatok, nem kell félni a farkastól, oroszlántól, párductól, és hogy egy kisfiú lesz a pásztor. Úgyhogy az édesanyja gyakran mesélt neki bibliai történeteket. –

A Bibliában sokszor van szó rólunk? – kérdezte Felicián, miután belakmározott a tavaszi zsenge fűből.

– Már hogyne lenne – válaszolta az édesanyja –, hiszen a zsidók számára a szarvasmarhák még a juhoknál és kecskéknél is értékesebbek voltak. Dávid király marhapásztorait külön személy felügyelte, és a legnagyobb ünnepeken sok marhát levágtak áldozatként Istennek. Az sem lehet véletlen, hogy Isten egyik prófétája, Ámós maga is marhapásztor volt.

– De hát a próféták nem afféle... papféle emberek? – kérdezte csodálkozva Felicián, mert az anyja már mesélt neki Ézsaiás prófétáról.

– Nem egészen. A papok a templomban szolgálták az Urat, főleg az áldozatok bemutatása körül szorgoskodtak. Ám a zsidó nép életében többször előfordult, hogy elfordultak Istentől. Sokszor még a király és a papok is. Ilyenkor Isten elhívott valakit, néha egy egészen egyszerű embert, akin keresztül üzent a népének. Ilyen volt Ámós is, olyannyira, hogy amikor az egyik rosszakarója prófétának nevezte, így válaszolt: „Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!”

– Akkor Ámós nem is akart próféta lenni?

– Hát, nem nagyon. Az az igazság, hogy nyugalmasabb dolog volt a marhapásztorkodás meg a fügetermesztés, mint a prófétálás.

– De miért? – csodálkozott Felicián. Nagyon jól tudta, hogy a pásztornak milyen nehéz a munkája. Mert az csak az egyik, hogy vigyáznia kell az állatokra. De az esti fejés is az ő dolga, és legtöbb esetben a sajt, vaj, túró elkészítése is. A marhapásztor bizony egy pillanatig sem ülhet ölbe tett kézzel. Szóval nem igazán értette Ámóst, hogy miért nem kapott az alkalmon, amikor Isten elhívta prófétának. – Sokkal könnyebb lehet elmondani Isten üzenetét a királynak, meg elmondani a népnek, mint egész álló nap a tehenekkel lenni.

– Ebben nincs teljesen igazad – rázta meg a fejét Margaréta mama. – A marhapásztor munkája kemény, de a prófétáé még keményebb. Az igaz próféta Isten üzenetét hirdette, aminek nem nagyon örültek a királyok. Ámós is arról beszélt, hogy a nagy jólétben a zsidók megfeledkeztek Istenről, és sanyargatják a szegényeket, a nyomorult népet. De eljön az Úr napja, amely sötét nap lesz a bűnösöknek. Isten megbünteti őket, mert Isten a szegények oldalán áll.

– Igeeen! – bődült el Felicián. – Ámósnak teljesen igaza van! De azért érthető, ha nem nagyon kedvelték a királyi udvarokban…