... pedagógusról szól az alábbi történet. Egy ismerősünk küldte. Érdemes továbbadni akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy ilyen tanár csak a mesében vagy regényekben létezik:

Fiatal férfi találkozik az idős pedagógussal, és megszólítja: – Emlékszik még rám? – Nem. – A tanítványa voltam.

Elkezdődik a szokásos beszélgetés kettejük között. – Mivel foglalkozik? – Én is tanár lettem. – És mit gondol, jó tanár? – Azt hiszem, igen. Ön inspirált, önre szerettem volna hasonlítani.

Az idős úr kíváncsi, szeretné megtudni, mire emlékszik a fiatal, amivel annyira inspirálta őt, hogy ezt a hivatást választotta. A fiatalember akövetkező emlékét mondja el: Egy nap az egyik osztálytársam bejött a terembe, és megmutatta az űj, gyönyörű óráját, amelyet a zsebében tartott. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, elloptam tőle. Hamarosan rájött, hogy az óra eltűnt a zsebéből, és azonnal tájékoztatta a tanárt, aki azt az órát tartotta. Ön volt az a tanár. Ön akkor az osztályhoz fordult, és így szólt: – Az egyik osztálytársatok óráját ellopták most, az óra alatt. Bárki lopta is el, kérem, azonnal adja vissza! – Annyira szégyelltem magam, és féltem a megaláztatástól az osztálytársaim előtt, hogy nem mertem bevallani. Ekkor ön becsukta az ajtót, és azt mondta, hogy álljon sorba mindenki, és ön végig fogja nézni mindannyiunk zsebét. De feltételt is szabott: mindannyiunknak csukva kellett tartani a szemünket, hogy ne láthassuk a tettest. Így is történt. Amikor odaért hozzám, megtalálta a zsebemben az órát és elvette. Utána folytatta a keresést a többiek zsebében is, és amikor végzett, azt mondta: – Most már kinyithatjátok a szemeteket. Előkerült az óra. Soha nem említette a nevemet az osztály előtt, és soha nem említette az esetet még négyszemközt sem. Arra számítottam, hogy elítél, kinéz engem az iskolából, de nem így lett. Azon a napon megmentette a méltóságomat.

Soha életemben nem szégyelltem magamat jobban, mint aznap, és ön a maga módján örökre emlékezetes leckét adott nekem. Most már emlékszik az esetre, tanár úr? – Igen, hallgatva önt, minden eszembe jutott. De van, amire nem emlékszem, és ez az ön személye, mert az én szemem is csukva volt, amikor az órát kerestem.

Nem érdemes boncolgatni a részleteket, például hogy a tanulók valóban mind betartották-e, hogy végig csukott szemmel álljanak. Ma már problémás kérdés az is, szabad-e egy tanárnak a diákok zsebébe nyúlni. De példázatértékű a tanár isteni bölcsessége és módszere: egyszerre volt igazságszolgáltatás és megbocsátás.