Köszönjük neked, Úr Jézus Krisztus, hogy amikor gondolatainkban vagy tetteinkben egészen távolra tévedünk tőled, te akkor is pásztorként – nem hagyva az elveszettet – utánunk jössz, és kiszabadítasz vágyaink csapdájából, kiemelsz aggodalmaskodásaink szakadékából, és kivezetsz indulataink csúszós sziklái közül. Irántunk való szereteted erősebb és hatalmasabb, mint a mi hűtlenségünk, a te kegyelmed és áldásod olaja olyan bőséggel ömlik a fejünkre, hogy – összetörve vétkeink súlya alatt, de átélve szabadításod – nem is értjük, miért távolodunk el tőled újra és újra. Egyáltalán, hogyan tudunk másra gondolni, mint rád; hogyan tudunk levegőt venni nélküled? Köszönjük, hogy te szemmel tartod kicsinyke életünket, és akkor is gondod van ránk, ha mi nem gondolunk veled! Köszönjük, hogy a te szereteted nem válogat, és valahogy még mi is beleférünk ölelésedbe!

Ámen.