TURBÉKOLÓ GALAMBOK

– Gyertek csak, gyertek, tubicáim – vonta magához szedett-vedett fészkében Burúk mama a fiókáit. Mert ami igaz, az igaz, a galambok nem építenek olyan szépséges fészket, mint a málinkók, akik olyan mesterei a fészekrakásnak, hogy úgy tűnik, ég és föld között lebeg a házuk. Nem építkeznek olyan magasba sem, mint a sasok, és nem vájnak maguknak odút a löszfalba, mint a parti fecskék vagy a gyurgyalagok.

– Mi nem visszük túlzásba a fészeképítést – hangoztatta nemegyszer Burúk papa fiókáinak – , jó nekünk egy magasabban fekvő faág, aztán néhány gally, és kész is a fészkünk.

– És ki is tart addig, amíg kell! Amíg ki nem költjük a mi drága fiókáinkat! — nézett szerelmesen a férjére Burúk mama. Mert bizony Burúkék felválta kotlottak a tojásokon, szó szerint együtt költötték ki a kicsinyeiket...

– Édes galambom… – turbékolta Burúk papa.

– Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében – válaszolt vissza Burúk mama. És talán folytatták volna még a turbékolást, ha a fiókáik el nem kezdenek hangosan csipogni.

– Miféle sziklahasadék?

– Miféle kőszál?

– Miről beszélsz, mama?!

– Mi nem sziklahasadékban lakunk!

– De nem ám!– válaszolta Burúk papa. – Pedig az őseink, a szirti galambok sziklahasadékban laktak, és laknak ma is Izrael földjén. De nem is ez a lényeg – simult a párjához a galambpapa.

– Hát mi? Micsoda? – csipogták a kicsik. Burúk mama szégyenlősen lehajtotta a fejét, és ha képes lett volna rá, talán el is pirul.

– Az, hogy a Bibliában galambomnak becézgeti szerelmesét Salamon király… – Micsoda? – hitetlenkedtek a fiókák.

– A Bibliában vannak szerelemdalok?

– Már hogyne lennének?! – válaszolta Burúk mama. – Egy teljes könyv tele van szerelmi dalokkal. És a szerelmesek rendre galambomnak hívják egymást!

– Melyik könyv ez? Melyik? – türelmetlenkedtek a fiókák, mert nagyon is tudni akarták, hogy mit keres a családjuk a Bibliában.

– Az Énekek énekében. Igaz, tubicám?

– Ó, hogyne lenne igaz! Mi, galambok azóta is az igaz szerelmet jelképezzük – nyomott egy csattanós csókot az ura csőrére galambmama.

– Igen, igen, ezt tudjuk – lelkesedtek a kicsik.

– De a fehér galamb nemcsak a szerelmet jelképezi, hanem sok minden mást is… – kezdte volna a történetet Burúk papa. De a fiókák megint közbecsipogtak.

– De papa! Papa! A szirti galamb nem szürke? Akkor miért fehér galambot rajzolnak mindenhová?

– Jól tudjátok. Ősünk, a szirti galamb bizony szürke színű. Ahogy ma is sok vadgalamb él szabadon, Salamon király idejében is így volt. De már akkor is tartottak házi galambokat, olyannyira, hogy a szegényebbek az Úrnak galambot vagy gerlét vittek áldozatul, ami valószínűleg fehér volt. De a fehér galamb másutt is szerepel a Bibliában…

– Hol? Hol? – csipogták a kicsinyek.

– Fontos helyeken – titokzatoskodott Burúk papa. – De mára legyen elég ennyi. Legközelebb mesélek másik galambtörténetet is, ha jók lesztek.