Uram, útra kelünk, szeretnénk átjutni a túlsó partra. De a tenger alattunk olyan mély. Nem akarunk gyáván mindig az innenső parton maradni, mindig a könnyebbik utat választani. Tudjuk, hogy bármikor lecsaphat a vihar, és a hajónk is rozoga, ám a túlsó parton valami vár. De a tenger alattunk olyan mély. Elindulunk, Uram, hinni szeretnénk, hogy nem lesz baj, bár a tenger alattunk olyan mély. Lecsapott a vihar, sötét is van, és te sehol sem vagy… Nem tudjuk, hogy mit várjunk. És a tenger alattunk olyan mély. Tényleg te vagy, Urunk, te jössz felénk a vízen? Hát nem tudod, hogy a tenger alattad milyen mély? „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Ámen.