Gyűjtik a halomba rakott, amott csak hanyagul a panel tövébe kidobott karácsonyi fenyőket, a kályhás házakban félrerakták, mert jó lesz majd tüzelőnek. A szaloncukor elfogyott az ünnep másnapján, a műfenyők visszakerültek a dobozba. A szilveszteri petárdák fényét-füstjét magába szívta a köd, a fogadalmak terhe gyorsan kikezdi a gyöngébb akaratot. Remeg az ének a cinegék torkában, közben az új esztendő javában tapossa a remény útját, és az Isten nincs egyedül.

Gyerekként néha föltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hol lakik az Isten, mert az túl egyszerű válasznak tűnt, hogy az égben vagy a templomban – hiszen az ég olyan messze van, túl a madarakon, és ha itt lakik, a mi templomunkban, akkor ki van a szomszéd faluéban?!