Egy bánatos kisboci

Hiába sütött a nap hétágra, hiába ugrált körülötte Aranka meg a többi kisborjú, Feliciánt nem tudták felvidítani. Még Margaréta, az édesanyja sem tudta, mi a baja, egészen addig, amíg Felicián egyszer meg nem kérdezte tőle.

– Mama, Isten nagyon haragszik ránk?

– Ránk? Mármint a szarvasmarhákra? – kérdezett vissza Margaréta.

A kisborjú bánatosan bólintott. Az édesanyja nem értette a helyzetet.

– Miért haragudna ránk? – kérdezte a fiát csodálkozva.

– Hát, az aranyborjú miatt – válaszolta szomorúan Felicián. – Azt mondtad, Mózes olyan dühös lett, hogy öszszetörte az aranyborjút.

– Pontosan így van - bólintott az édesanyja. – Mert nemcsak hogy felállították az aranyborjút, hanem még ünnepségetis rendeztek. Ott táncoltak, mulatoztak körülötte, amikor Mózes megérkezett a Sínai-hegyről, kezében a kőtáblákkal, amelyekre Isten parancsolatait véste. Ahogy látta Mózes, hogy a nép milyen gyorsan elfelejtette Istent és az ő nagy tetteit, annyira dühös lett, hogy még a kőtáblákat is összetörte.

– Ó, jaj! Akkor elvesztek Isten törvényei?

– Nem, mert az Úr megbocsátott Izráelnek, és újra lediktálta Mózesnek mind a tíz parancsolatot. De hiába, mert később Jeroboám király két aranyborjút is felállíttatott Izráelben. Akkor már rég Kánaán földjén éltek, de nem becsülték meg eléggé, hogy Isten hazavezette őket. Viszály támadt köztük, és kettészakadt az ország.

– De miért kellett az aranyborjú?

– Jeroboám király nem akarta, hogy a nép Jeruzsálembe járjon imádkozni a templomba. Úgy gondolta, sokkal jobb, ha felállít az országa területén két aranyborjút, hogy az előtt imádkozzanak a zsidók. Emlékszel Ámószra, a marhapásztorra? Ő épp ebben az időben munkálkodott Izráel földjén. Őt küldte Isten, hogy figyelmeztesse a királyt, mennyire helytelenül cselekszik. Persze nem hallgattak rá.

– És Isten biztos jól meg is büntette őket! – bődült fel a kisboci. – Mert a Tízparancsolatot már én is tudom. „Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.”

– „De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat” – folytatta tovább az Igét Margaréta mama. – Hidd el, Felicián, Isten szeretete és kegyelme jóval nagyobb, mint a haragja. Ezért is küldte a Fiát a földre, hogy meg tudjon bocsátani az embereknek.

– És a bociknak? – kérdezte aggódva Felicián. – A bociknak is megbocsátott Isten?

– Nem, mert nem kellett megbocsátani – válaszolta Margaréta mama. – Az aranyborjúval nem a borjak, bikák vagy tehenek követték el a bűnt, hanem az emberek. Isten mégis megbocsátott nekik. Sőt! Szívből szereti őket, és naponként gondoskodik róluk. Hogyne gondoskodna akkor rólunk, állatokról?