Sokszor szürke, színtelen minden, gépiesen daráljuk az életet, energiánkat. Semmi magasztos, semmi, amiért úgy érezhetnénk, van értelme annak, hogy embernek születtünk. Sokszor kérdezem, van-e értelme Igét hirdetni, hiszen szinte mindent lehet így is, úgy is értelmezni – és meg is tesszük! Sokszor elbújunk az önfelmentő magyarázatok mögé, szavak veszítik el ősi, szent értelmüket, és lesznek gyenge, hazug magyarázkodásokká. Van ennek értelme? De aztán egy szó, egy mondat, egy kézszorításban elmondott köszönet, egy megértett gondolat Igédből, és felragyog valami, ami nem e világból való! Uram, nem tudom, mit látsz bennünk, miért engedsz még létezni minket, de köszönöm, hogy élünk! Köszönöm, hogy fényed, békességed felemel, és az igaz, szent célt engedi látni!

Ámen.