Az emberiség történelmében mindig központi szerepet játszott a pénz, a gazdagság, a hatalom. A napjainkban zajló világesemények is ezt támasztják alá. Nemcsak maguk között mondogatják az emberek, hanem fennen hirdetik is a különböző médiafelületek, hogy pénzen bármit vehetsz, ha pénzed van, mindent megkaphatsz. A hívő ember, a gondolkodó ember pontosan tudja, hogy ez az állítás szemfényvesztés, hiszen nem vásárolhatunk boldogságot, egészséget, hitet, barátságot. Szomorú tény, hogy sokan áltatják ezzel magukat.

Heti bibliai szakaszaink sorában olyan zsoltárt olvashatunk, amelynek felirata is rendkívül érdekes: „Az élet rejtélyei.” A zsoltár szerzőjeként Kórah fiai vannak megnevezve, akik lévita énekesek voltak. Ők azokról az emberekről beszélnek, „akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek” (Zsolt 49,7). Ám semmit nem érnek gazdagságukkal, mert elérkezik majd az idő, amikor mindenkinek el kell mennie a holtak hazájába, és oda semmit nem vihetnek magukkal, vagyonuk másra száll (vö. Zsolt 49,11). „Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 49,12) Elfelejtik, hogy Isten adja az életet és ő is veszi el, még akkor is, ha a gazdagok azt gondolják, hogy még az életüket is meg tudják vásárolni. Csakhogy ez képtelenség: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek” (Zsolt 49,8).

Az ember nem válthatja meg magát, de Isten az idők teljességében elküldte Fiát, Jézus Krisztust, aki egyszerre Isten és egyszerre ember, hogy egyszeri és tökéletes áldozatával megváltsa mindazokat, akik hisznek benne. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).