Amilyen könnyű (szinte semmi) nyári ruhákat öltöttünk magunkra, legalább olyan nehéz lett a nagyobb részt már mögöttünk álló évszak. A kánikulában leggyakrabban csak az aggodalom felhői jelentkeztek, s azok is közérzetünk égboltozatát tették komorrá, mert sűrűn az eszünkbe jutott, hogy vajon milyen jövő vár ránk. Még a szorgalmas bibliaolvasó is megfeledkezhetett a Máténál fölbukkanó intelemről, mely szerint „elég minden napnak a maga baja”.

Öregjeink ezzel a bölcsességgel és bizodalommal tekintettek az életükre – és nekünk sem ártana egy kis csíra ebből a tapasztalatból, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne volna szükség a tervezésre.