Hogyan szolgálják a gyógyulást a nyári táborok?

Egy drogfüggő valószínűleg nem a munkahelyén esik vissza, hanem egy péntek délután, amikor újra nyakába veszi a várost. Ezért is célunk, hogy megtanítsuk a szabadidő tartalmas eltöltését. Minden kliensünk három nyári táborba megy: egyhetes kenutúrára, Balaton-kerülő biciklitúrára és egy csendes hétre, ahol a hit dolgaival foglalkozunk. Ez kiemelt lehetőség, hogy átgondolják, hogyan tudnák az életüket Istenhez kötni.

Mit tanulhatnak meg a táborokban, ami zárt körülmények között nehezebben menne?

A táborok egyik fontos célja az önismeret fejlesztése. Sok fiú az alvilág királya volt régen; vascsővel, bicskával járt, rabolt, drogot terjesztett. A táborban kiderülhet, hogy bár bűnözőként volt tekintélye, a normális életben mégsem olyan kemény legény, mert esetleg nehezen állja a sarat a kenutúrán, vagy fél a póktól.

Volt olyan biciklitúránk, amelyen zuhogó esőben vágtak neki a kilométereknek, és ez valóban embert próbáló erőfeszítésnek bizonyult. Ilyenkor jönnek rá a srácok, hogy a vagányságnak vannak más oldalai is, nem csak az, amit megismertek az alvilágban. Természetesen ez nem teljesítménytúra, sokat nevetnek, viccelődnek, esténként horgásznak, pihennek. A másik hasznuk a túráknak a kompetencia- és készségfejlesztés, hiszen számos dolgot megtanulnak, amivel korábban nem feltétlenül találkoztak. Egyszerű dolgok ezek: hogyan kell csomót kötni, hogy ne ússzon el a kenutól a zsák, vagy hogyan kell sátrat verni. Az lett volna az ideális, ha mindezt az édesapjuktól tanulják meg, de a klienseink jó része apa nélkül nőtt fel.