Pál a korinthusiaknak arról ír, hogy az akkori szokás szerint a többi apostolhoz hasonlóan ő is magával vihetné a feleségét, amikor meglátogatja a gyülekezeteket. De ő nem akart élni ezzel a jogával, mert még az egyébként bizonyára szeretetből adott vendéglátással sem akarta terhelni a gyülekezeteket. Leveleiben több ízben olyan módon tanít a házasságról, ami alapján arra kell gondolnunk, hogy korábban ő maga is házas volt, de megtérésekor már özvegy lehetett, mert nem olvasunk a feleségéről. Lemondott arról, hogy újra megnősüljön, így akarta komolyan venni, amit Jézus a tanítványainak mondott: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Mt 10,8) Az apostol példáját később sokan követték abban, hogy ingyenessé tették az evangéliumot.

Az államalapítás ünnepén ne feledkezzünk meg azokról, akik Szent István hívására a már korábban keresztyénné lett országokból hozzánk érkeztek, és az akkor még pogány hiedelmek közt élő őseinknek elhozták a keresztyén hitet! Ugyanígy azokat se feledjük, akik a reformáció idején mindenről lemondva bujdosó vándorprédikátorként hirdették a megújított, evangéliumi hitet! Szintén hálával tartozunk a falusi prédikátorok generációinak, akik vállalva a tisztes szegénységet, paraszti munkával tartották el családjukat, hogy ott hirdessék az evangéliumot. Aztán ott voltak a diakonisszák, akik fizetség nélkül szolgáltak a cselekvő szeretet evangéliumával, árvákat, betegeket, szegényeket gondoztak. De Molnár Mária misszionáriusunk eljutott a pápuák közé is, önzetlen szolgálatát mártírhalála pecsételte meg.

Végül gondoljunk imádságos szívvel azokra, akik ezen a nyáron nem mennek nyaralni, mert a legkisebbeknek teszik ingyenessé az evangéliumot, Erzsébet-, Bárka- és gyülekezeti táborokban segítenek. Mindezekért Urunké a dicsőség!