Jézussal új világkorszak kezdődött, megtörte a bűn átkát és megnyitotta a mennyei Atyához vezető utat: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6)

Jézus az éjszaka titokban hozzá jövő Nikodémusnak azt mondja: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3) Nikodémus akkor még nem értette, csak a testi születésre gondolt, mintha az embernek vissza kellene mennie az anyja méhébe, hogy újra megszülethessen. Jézus az újjászületést a Lélek munkájának nevezi, amely olyan, mint a szél, nem tudjuk, honnan jön, merre megy, csak a zúgását halljuk. A Szentlélek aztán lassan Nikodémus szívében is elvégezte a maga munkáját. Jézus halálakor már nyíltan vállalja a tanítványságot, nem kis anyagi áldozattal részt vesz a megfeszített Jézus holttestének eltemetésében. „Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit.” (Jn 19,39)

Pál apostol életében ez az újjáteremtő munka sokkal gyorsabban ment végbe. Damaszkuszba még azért indult, hogy az ottani tanítványokat börtönbe juttassa, de útközben az Úr megállította. A mennyei erőtől leesett a földre, és megkérdezte: „Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” (ApCsel 9,5–6) Saul, a későbbi Pál apostol megvakult, három napig nem evett és nem ivott, ezalatt volt módja átgondolni addigi életét. Később azt mondta erről a filippieknek, hogy Krisztusért kárnak és szemétnek ítélte a maga igazságát. Ady Endre így írt erről: „…de őt, a fényest, nagyszerűt mindörökre látom!” Csak a feltámadott Krisztus formálja újjá életünket!