FEHÉR GALAMB

– Mama – szólította meg egy nap Gica az édesanyját –, a múltkor láttam egy rajzot. Egy fehér galamb volt, a csőrében olajággal, és valaki azt mondta, az a békegalamb. De inkább Nóé galambja volt, ugye? Ő vitte az olajágat, hogy megmutassa Nóénak: vége az özönvíznek, kezd felszáradni a föld, és már a növények is kihajtottak.

– Igen, így van – bólogatott turbékolva Burúk mama.

– Nóé galambját rajzolta meg a nagy spanyol festő, Pablo Picasso. A kép nem sokkal a II. világháború után született, amely nem vízözön volt, hanem tűzözön. És az emberek, állatok ugyanúgy várták, hogy vége legyen, mint Nóé idején. Picasso galambja így gyorsan a béke jelképévé vált.

– Jó, de mi köze van Nóé galambjának a békéhez? – kérdezte kíváncsian Geri.

– Az, hogy Isten békét kötött az emberekkel az özönvíz után. Ennek a békességnek lett a jele a Biblia szerint a szivárvány. De galamb volt a hírhozó, ezért a fehér galamb is a békét jelképezi az emberek számára.

– Jó, jó… – fészkelődött a helyén Geri –, értem én, hogy festészet meg jelképek. De honnan tudta Picasso, hogy Nóé galambja fehér volt? Miért nem szürke, mint mi meg az izraeli galambok?

– Nem tudta, hogy milyen színű volt – kacagott fel Burúk mama.

– Nem tudhatta, hiszen a Biblia nem ír erről. A fehér galamb mindig is a tisztaságot jelképezte. Ezért ábrázolták fehérnek azt az ősünket is, akit Nóé kiengedett a bárkából. Évszázadokkal ezelőtt is így volt. Úgyhogy nem a spanyol festő „találta fel” a fehér békegalambot. De a galamb egy másik, ennél még fontosabb helyen is szerepel a Bibliában.

– Fontosabb? – érdeklődött furcsállóan Geri.

– Az özönvíz azért elég fontos dolog volt, nem?

– De bizony. Nagyon fontos volt. Csakhogy az emberek nem lettek sokkal jobbak az özönvíz után sem. Isten tudta, hogy büntetést érdemelnek. Éppen ezért küldte el a fiát, Jézus Krisztust, hogy átvegye az emberek büntetését. És amikor Jézus megkeresztelkedett, megnyílt az ég, és Isten Lelke, mint egy galamb, aláereszkedett az égből, és megpihent rajta. És akkor egy hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.

– Galamb? Egy igazi galamb szállt le Isten Fiára? – csipogtak a fiókák.

– Nem… Nem tudjuk pontosan… – dadogta Burúk papa. – Mindenesetre egy szemtanú, János így tett erről bizonyságot: láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Hogy pontosan milyen galamb volt, vagy hogy tényleg galamb volt-e, azt nem tudjuk. Csak azt tudjuk biztosan, hogy nem olyan tollas, szárnyas, burukkoló jószág volt, mint te vagy én. Mert az a galamb maga volt a Szentlélek, Isten harmadik alakja. Azóta is gyakran ábrázolják Isten Lelkét galambformában, és fehérnek, tisztának. Ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet minket, galambokat.