A város szívében, fontos egyetemek környékén, a budapesti Múzeum Kert melletti szűk utcában tágra nyílt kapu, csillagpontos roll-upok – nyíl mutat az emeletre – jó helyen járunk. A KEDDestét – igen, jól írjuk, ez a hivatalos megnevezés – öt órára hirdették, a bejárat környékén egyelőre csak a szervezők és a zenészek sürgölődnek. Egy önkéntes hozzánk lép, elveszi a kabátunkat, vele kezdünk el először beszélgetni.

Botond budapesti egyetemista, első alkalommal viccből jött el az eseményre. – Rövid ideje járok ide, ez a második alkalom. Erős sztereotípiák éltek bennem, igazából először poénból jöttünk el egy barátommal. Elég sarkos elképzelésem volt a hitgyakorlásról, és nem is nagyon érzem magaménak azokat a kereteket, amelyekben ez általában zajlik. Például láttam, hogy a KEDDesték zenével indulnak, ezért direkt később jöttem első alkalommal. Még szerencse, hogy kis csúszás volt, és belehallgathattam néhány dalba. Nagyon meglepett, ahogy a hozzáállásom ellenére fogadtak. Most már pontosan érkezem, sőt úgy döntöttem, önkéntes munkával segítem is a szervezőcsapatot.