Amikor a bebörtönzött Keresztelő János hírét vette Jézus cselekedeteinek, tanítványain keresztül feltette lényegre törő kérdését: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3) Keresztelő várakozott, de másokhoz hasonlóan ő sem tudott mit kezdeni a Jézus adta jelekkel. Ezen nem is csodálkozunk. Nem sokkal korábban mondta el híres igehirdetését, melyben a hozzá érkező farizeusokat és szadduceusokat egyszerűen csak az eljövendő harag elől menekülő viperafajzatoknak nevezte, akik a megtérés gyümölcsei nélkül reménytelenül elvesznek. Várt valakit, aki majd eljön és ítél. Meglehet, mindaz, amit Jézusról hallott, neki, a végidő prófétájának csalódás volt. Ézsaiás próféta szava csengett a fülében: „kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük…” (29,20).

Jézus válasza tömör: „mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium…” (Mt 11,4–6) Ez Keresztelőt és tanítványait is emlékeztette: nem Isten országa alkalmazkodik az emberi elvárásokhoz, hanem az embernek kell elfogadnia, amit az Úr felkínál.

Ahol Jézus megjelent, ott a testi gyengeség és a halál ereje kihunyt, mert Ézsaiás az ítélet előtt ezt jelentette ki: „azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak” (29,18); „halottaid életre kelnek” (26,19); „akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei […], szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve” (35,5–6). Ugyancsak ő szólt a szegények öröméről: „a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt” (29,19).

Aki csak az ítéletjövendölésre figyel, csalódik vagy elbizonytalanodik, mint Keresztelő János. De jobb hálát adni: még van időnk meghallani a hívó szót és teremni a megtérés gyümölcseit.