Már jó ideje elhagytuk a Pest megyei település köves útját, hepehupás földúton zötykölődünk egy külterületi „ház” felé. A kocsi alja néha leér, a karosszériát az útra belógó ágak karistolják. Egy irtás mellett elkanyarodva már feltűnik úticélunk. A pöttöm ház egy nagy szőlős mellett fekszik, előtte csirkék kapirgálnak, miközben a fakerítés mögül kutyaugatás jelzi érkezésünk. A kapu előtt kisebb farakás várja, hogy felhasogassák. Először Ügyes kutya feje tűnik fel a kerítés felett, majd megjelenik Szabó Ferenc is, aki beinvitál minket.

Miközben Szabó Ferenc szabaddá teszi az egyetlen széket, az ajtó mellett lógó szőnyegre mutatva megjegyzi, hogy nemrég tette fel azért, hogy így hátha kevésbé jön majd a hideg az ágyhoz. – Már öt éve itt lakom – mutat körbe a nagyjából tizenöt négyzetméteres helyiségen alkalmi házigazdánk. Pakolás közben az ágyon fekvő Bibliaolvasó kalauzt is félreteszi, majd leül az ágy szélére. – Szoktam olvasni a Bibliát és a Mai Igét is meg szoktam kapni a református gyülekezettől, ahova járok, már amikor az idő engedi – vallja be a férfi.